Országház építése

Az európai abszolút monarchiák átalakulása alkotmányos állammá szükségessé tette a népképviseleti törvényhozás palotáinak létrehozását.  Ezek körében 1884-ben befejezték építését Bécsben az osztrák, és letették alapkövét Berlinben a német birodalmi tanács épületének.  Budapesten 1885-ben kezdődött az Országház építése. Megelőzően a képviselőház bérelt épületben (ma Olasz Intézet), a főrendiház a Nemzeti Múzeum dísztermében működött, ezért az 1880. évi  LVIII. törvényben elhatározták az állandó országház építését. Az 1881-ben meghirdetett tervpályázaton az 1883. februári határidőre tizenkilenc terv érkezett, közülük Steindl Imre terve valósult meg. Steindl pályázata monumentális, a historizáló eklektikának megfelelő barokk alaprajzú és tömeghatású, részleteiben neogótikus épületet tartalmazott. (A bírálati albizottság kívánságára tett módosítások fokozták a külső megjelenés gótikus jellegét: a kupola alépítménye megnyúlt, ugyanígy a földszinti árkádsor ívei is, köszönhetően annak, hogy a földszint és az emelet közé félemelet került, a két homlokzati főtorony és az üléstermek kiemelkedő tömbjeinek négy-négy saroktornya a kupolás helyett hegyes sisakban végződött.  Ezután a terv  főrendiházi és  képviselőházi vitája során többen a gótikus megjelenés helyett reneszánszot találtak volna megfelelőbbnek, azonban végül elfogadták a tervet.)  Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, 1894  májusában kerülhetett sor a bokrétaünnepre,  a millennium esztendejében, 1896. június 8-án a még készülő épületben az Országgyűlés már megtarthatta első ülését, és 1902-ben mindkét Ház véglegesen ideköltözhetett.

Az Országház helyéül az akkori leírás szerint "a malmokkal,  kaszárnyákkal, roskadozó épületekkel környékezett, nagy reményű Tömő-teret" és  a mellette lévő Hajóhivatal teret választották, ahol az 1868-ban létesített első, ideiglenes pesti vízmű is működött. (1880-tól Tömő, 1898-tól Országház, 1927-től Kossuth Lajos tér.) A Duna közelségének előnye az épületnek a budai oldalról majd adódó impozáns látképében, valamint a hatalmas mennyiségű építési anyag könnyű szállíthatóságában, hátránya a laza, korábban feltöltött  parti talajban volt. Ez utóbbi megszilárdításához hatvanezer köbméter, 2-5 méter vastag betont készítettek egy darabban, az alapok fektetéséhez.

Hogy a közönség addig is, míg maga a nagy-szabású építmény elkészül, megközelítő képet nyerjen a törvényhozás jövendő palotájáról, egy huszadrésznyi nagyságban elkészítették gipszből az Országház mintáját. A Marehenke Vilmos budapesti szobrász által formált, húsz ember által négy hónapon át készített, tizennégy méter  hosszú   és öt méter magas modellt a Nádor utcában, az akkori földművelési-,  kereskedelmi-  és iparügyi minisztérium (ma Földművelésügyi Minisztérium a Kossuth Lajos téren) palotájával szemben helyezték el egy deszkaépítményben.

(A Vízmű eredeti kútjait betömték, gépházát megszűntették, azonban új gépházzal tovább szolgáltatott az északi  irányban, a Margit híd felé időközben létesített 1047 méter hosszú gyűjtőcsőnek köszönhetően. Ez a gépház 1910-ig működött.)