élmunkás házak

Az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium megrendelésére  1948-ban az ÉTI (Építéstudományi és Tervező Intézet – alakult 1948)  Lakásépítési osztályának építészei, Schall József és Piszer István tervezték a Lehel térre a négy épületből álló együttest, „élmunkások” és a hatalom számára fontos más lakók számára. Három épület (A, B, C) azonos, a negyedik (D)  négy műteremlakást is tartalmazott, kettőt a földszinten, kettőt a tetőkiképzésben (ezt Schall egyedül tervezte). A vasbetonvázas, téglafalazatú,  5 emeletes és tetőemeletes házak 34 lakásosak voltak, központi fűtéssel és melegvízzel, két lépcsőházhoz igazított mosókonyhák, szárítók és mángorlók.

Az ortodox szocreál épületektől eltérő kvalitásokkal tervezett épületek.  A laza sávos telepítés, az észak-déli tájolás a lépcsőházakkal és a vizesblokkokkal  az északi oldalon,  a pillérvázas és „visszaugratott” lábak,  a levegős, jó arányú loggia-sorok és a jó lakáshasználatot biztosító alaprajzok  maradandó értékekkel ruházták fel a házakat.