Közvágóhíd

A kiegyezést követően, 1867-68-ban született az elhatározás, hogy megszüntetve  Pesten a magánvágóhidakat, helyettük – a város felügyelete alatt álló – közvágóhidat létesítsenek.   A  középület terveit Julius Hennicke porosz királyi mérnök készítette. . Maga az építkezés 1870 tavaszán kezdődött meg, megelőzően nagy feltöltési munkákat kellett végezni a Duna közeli építkezéshez, közben pedig megteremtették a vasúti összeköttetést is (így az állatállomány nem lábon, hanem levágva lett Bécsbe szállítható). A Közvágóhidat végül 1872. július 27-én adták át ünnepélyes keretek között a város tisztségviselői.
A főkapu két oldalát Reinhold Begas berlini szobrász által készített két értékes kőszobor díszítette, egy bivalyt és egy bikát ábrázoló alakkal (amiket később fémből öntöttek ki). A Közvágóhíd teljes területét lekövezték és útját kettős fasorral ültették be. Épületei közül a legjellegzetesebb a gépház feletti víztorony, előhomlokzatán Pest város címerével. A számtalan üzemépület mellett legfontosabb szerepet hatalmas hűtőháza töltötte be.

(A közelében 1897-1902 között, hasonló építészeti megfogalmazással és kialakítással  épült fel a sertésvágóhíd.)