Visegrádi királyi palota

A fellegvártól független királyi palota építése a XIV. századra esik, és I. Károly (Károly Róbert), valamint Nagy Lajos nevéhez fűződik. Az itáliai rendszerű, szabályos alaprajzú építmény lépcsős elrendezése kiválóan alkalmazkodott a Duna és a meredek hegyoldal adottságaihoz. Az Anjouk alatt kialakult alapelrendezést Zsigmond és Mátyás  jelentős építkezései sem változtatták meg. Zsigmond bővítése a karcsú pillérsorral kísért fogadó udvar, Mátyásé a felső  díszudvar oroszlános kútja és az alsó díszudvar későgótikus kerengője.

A palota sorsát az 1543-as tűzvész és a török hódoltság pecsételte meg.  Az 1700-as években omladozó épület a falu kőbányája lett. A teljesen  eltűnt palota feltárását Schulek Frigyes 1924-ben kezdte meg a díszudvar felfedezésével.

Az utóbbi évtizedben – a korábbi inkább konzerváló feltárás helyett – megindult  a középkorvégi, Mátyás kori állapotot helyreállító visszaépítés. Ez a szakmát erősen megosztotta, de végülis elkészült a palota északkeleti épületének helyreállítása a gyönyörő reneszánsz kúttal. Szerencsére rengeteg olyan kőtöredék maradt meg, amelyek segítségével kiszerkeszthetők, rekonstruálhatók voltak az elpusztult építészeti elemek.